Mi a filozófia egyáltalán? Az az érzésem, fontos lenne ezt tisztáznunk, mielőtt egyáltalán bármiféle filozófiai tárgyú diskurzusba fognánk. Lássuk, mit mond erről a Wikipédia:
A filozófia tárgya az általános és alapvető problémák vizsgálata, melyek többek között a létezéssel, a tudással, az értékekkel, az értelemmel, a tudattal és nyelvvel függnek össze. Megkülönböztető jellemzője a kritikus, szisztematikus megközelítés, és a logikus érvelésre való hagyatkozás. A kifejezés a görög φιλοσοφία (philosophia) szóból ered, melynek jelentése: "a bölcsesség szeretete."
Úgy érzem, ezzel nem igazán vagyunk előrébb.
Bizonyosnak tűnik, hogy vannak filozófiai problémák, ezzel együtt pedig az is hogy vannak nem filozófiai problémák, bár ez utóbbi már következtetés. Ebben akár tévedhetünk is.
Nem definiálhatjuk a filozófiát úgy, hogy "az a tudomány, mely filozófiai problémákkal foglalkozik", hiszen itt amellett hogy a definíció rekurzívvá válik, még egy új fogalmat is bevezettünk, a tudományt. De vajon megoldana-e bármit, ha elkezdenénk az egyes kifejezéseket külön-külön definiálni? Nem szülne-e ez egy végtelen láncot, melynek utolsó eleme szükségképpen magyarázat nélküli?
Valami fontosat látunk itt: Fogalmaink, mondataink jelentése nem magyarázható meg - csupán más mondatokkal. Itt maga a nyelv szab határt a magyarázatoknak.
Valóban így állna a dolog: Nyelvi fogalmakat csak a nyelv eszközeivel lehet megmagyarázni? De ez esetben hogyan tanulja a nyelvet a gyermek?
Persze elfogadhatnánk magyarázatnak azt, amit Wittgenstein rámutató magyarázatnak nevez. A tanító (a szülő) azt mondja a gyermeknek, "nézd, ez a maci" vagy "nézd, ez a piros". Vegyük észre, hogy itt valami nyelven kívüli lép be a magyarázatba. A tanító mozdulata, a gyermek érzékelése. A szavak valamiféleképpen összhangban vannak a magyarázatnak ezekkel a kísérőjelenségeivel. De az efféle magyarázat egyszerűen nem teljes ezek nélkül a kísérőjelenségek nélkül. A nyelv fogalmait nem csupán nyelvi magyarázatok által tanuljuk meg.
"Nézd, ez a filozófia" - ennek a kijelentésnek önmagában nincs értelme. Persze megtehetem, hogy belinkelek ide egy csomó filozófiai tárgyú cikket, azt illusztrálandó, mit értek én filozófia alatt. És remélhetem, hogy miután mindegyiket elolvastad,te is felfedezed a felsorolt cikkek azon közös vonásait, amik miatt én mindegyikre érvényesnek tartom ezt a kijelentést. De ebben nem lehetek biztos.
A filozófia fogalma elmosódott. De ez nem akadályozza azt, hogy filozófiáról beszéljünk.
Általánosságban: Egy fogalom elmosódottsága nem akadályozza azt, hogy róla beszéljünk. Az elmosódottság fogalmaink lényegi vonása. A nyelv összemos, mert kategorizál.
El tudunk-e képzelni olyan nyelvet, amelyben minden tárgynak saját egyedi neve van (úgy ahogy a mi nyelvünkben minden embernek saját egyedi neve van). Tegyük fel, van egy eszközöm, amivel távoli emberekkel tudok beszélni. Az egyedi neve 'A'. Másnak is van olyan eszköze, ami hasonló dologra képes - bár kicsit más színű, formájú, méretű. Mindenkiét másképp hívják 'B', 'C', 'D' stb. annyi név, ahány ilyen dolog van. Lehetetlenné válna a kommunikáció azáltal, hogy nem létezik a "telefon" fogalma? Nem, de kétségkívül rendkívül megnehezedne. Hiszen nem tudnánk ezekről a hasonló dolgokról egyetlen összefoglaló néven beszélni. Nem tudnánk megállapításokat tenni "az összes telefonról", csak akkor, ha mindet felsorolnánk.
A nyelv fő ereje abban rejlik hogy egyszerűsít, hogy kategorizál. Hogy fogalmai homályosak.
Minden megállapítás szükségképpen homályos. A magyarázatok csak arra szolgálhatnak, hogy csökkentsék ezt a homályt - ha már teljesen eloszlatni nem lehetséges.
Filozófiai problémákkal foglalkozom. Ez a blog filozófiai problémákkal foglalkozik.
Ezek a megállapítások is homályosak, de egyelőre nem látom okát annak, hogy pontosabban definiáljam őket.
A pontosítás akkor szükséges, ha a homályosság félreértés forrása. Egyelőre nem történt ilyen félreértés, tehát a pontosítás nem szükséges.
Most már indulhat a diskurzus.
